Történetünk

Iskolánk – közismertebb nevén az ÉVISZ – 1969. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, új szakközépiskolaként. Képzési profiljában elődjének tekinthető a 7. számú Magasépítő technikum, amely a jelenlegi helyen 1951-től 1956-ig működött, majd megszűnt; valamint vízügyi képzésben a Vasvári Pál Gimnázium és a Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola. Iskolánk 1971-ben vette fel a reformkor legnagyobb vízügyi mérnökének, Vásárhelyi Pálnak a nevét.

A tanintézmény alapításának évétől komplex képzést valósított meg oly módon, hogy együtt adta az érettségit és a szakképesítést. Létrejöttét az indokolta, hogy addig a megyében nem volt középszintű építőipari és vízügyi képzés annak ellenére, hogy a építőipari és vízgazdálkodási vállalatok nagy számban igényelték a szakembereket.
Az igények változása indokolta azt is, hogy 1971-től az iskola ágazati szerkezete módosult, és az egyik magasépítő osztály helyett a mélyépítő képzés indult be. Az utolsó mélyépítő osztály 1988-ban érettségizett. Utána ismét az évfolyamonként három osztályos szerkezetből két osztályos magasépítő, egy osztályos vízügyi képzésre állt vissza az iskola.

Az iskola képzésének folyamatát alapvetően négy jól elkülöníthető szakaszra lehet tagolni:

  • Az első szakasz az iskola megalakulásától 1984-ig tartott, amikor is a negyedik év végén a tanulók érettségi és képesítő vizsgát tehettek.
  • A második szakasz 1985-től 1993-ig tartott. Ekkor a képzés 5 éves lett, és a tanulók csak az 5. év elvégzése után tettek képesítő vizsgát.
  • A harmadik szakasz az 1993/94-es tanévvel kezdődött, amikor az I. világbanki pályázat elnyerésével megindult a még jelenleg is folyó építészeti és környezetvédelmi-vízgazdálkodási szakmacsoportos képzés, megújult szakmai tartalommal.
  • A negyedik szakasz tulajdonképpen a máról és a jövőről szól. Kezdődött a 2000/2001. tanévvel, amikor is a környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmacsoportban beindult egy újabb elnyert világbanki program, amely az ún. Piacorientált képzés fiataloknak „A” komponens nevet viseli. Ez a program az ifjúság munkanélküliségének megelőzésére hivatott, moduláris szerkezetű, kompetenciaalapú oktatási modell nappali és esti tagozaton érettségizett fiatalok számára. Ez az újabb program még tovább javította az iskola tárgyi feltételeit. Emellett bekapcsolódtunk a munkaügyi központ és a vállalatok által szervezett átképzésekbe is. Napjainkban szakmai tanfolyamok és továbbképzések sokaságát szervezzük. Jól látjuk, hogy képzésünk szakmai tartalmában a gazdaság és a piac igényeit messzemenően figyelembe kell vennünk. A LEONARDO II. Építész Projekt keretében a hat országra kiterjedő nemzetközi kapcsolatunkban a szakmai tapasztalatcsere és a szakmai idegennyelv-tudás fejlesztése szerepel majd.

A képzés feltételeinek korszerűsítése, megújítása továbbra is mindennapi feladatunk. Ennek szellemében az utóbbi években – a pályázati lehetőségeken túl – az elnyert pályázatokból és a szakképzési hozzájárulásokból jelentős önerős beruházásokat, fejlesztéseket valósítottunk meg. Korszerű környezetvédelmi – vízügyi oktatóbázissá bővítettük a Derkovits utcai tanműhelyünket. Modernizáltuk az építész tanműhelyt. Komoly önerős fejlesztés eredményeként építész tanulóink a legkorszerűbb hardver- és szoftverállománnyal tanulják a szakmai informatikát. A csoportbontásból eredő előnyökből adódóan sok tanulónk készül intenzíven a középfokú nyelvvizsgára. Kívülről-belülről – saját erőből – teljes egészében felújítottuk a Vasvári Pál utcai tantermeket. Saját kisbuszunk szállítja az iskolától távol eső gyakorlati helyszínekre tanulóinkat. Az önkormányzat jóvoltából a szomszédos – veszélyessé vált – ingatlan megvásárlásával és lebontásával bővült szabadtéri területünk.

Az idén megvalósulhatott a már említett, szemben lévő régi épületszárny szerkezeti megerősítése, részleges felújítása. Erre azért került sor, mert az 1920-as években királyi katolikus gimnáziumnak épült iskola – finoman szólva – kissé elhasználódott, veszélyessé vált. Alap- és födémszerkezete meggyengült. Az utóbbi öt évben csak a biztonsági előírások betartásával tudtuk használni. A munkálatok elvégzésére a nyáron került sor. A közel 43 milliós beruházás során elvégeztük a statikai megerősítést, alacsony hajlásszögű magastető ráépítésével megszűnt a korábban lapostetős tornaterem sorozatos beázása, használhatóbbá tettük a rossz állapotú pinceszintet. Felújításra került az udvari homlokzat, az eresz, a lábazat és a csapadékelvezető csatornarendszer. Felújításra kerültek a sportöltözők, zuhanyzók, kifestettük a tantermeket, parkettafelújításra került sor a földszinti helyiségekben. Sajnos már nem jutott anyagi fedezet a további szükséges munkák elvégzésére: így a tetőszerkezet, a hátsó homlokzat, a lépcsőházak, a többi vizesblokk felújítása, nyílászárók cseréje válik majd szükségessé. Reméljük, nemsokára ezekre is sor kerülhet.

Az iskola elhelyezkedése és részei
A nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Környezetvédelmi – Vízügyi Szakközépiskola a Vasvári Pál utcán helyezkedik el, a 16-os számot viselve a városi utcanév térképen. A telek, amely az iskolához tarozik mindössze 6279 m2 – amit már rég kinőtt az iskola –, átnyúlik a Vasvárival párhuzamos Őz utcába, ahová a “hátsó kapu” nyílik. Az épületegyüttes 1924 és 1973 között készült, három ütemben.
Az első, a “régi szárny”, nem látható a Vasvári utcáról. Ez egy kétszintes épület, alagsorral 1061 m2-en. A végén egy lapos tetejű tornaterem kapcsolódik hozzá. Az 1924 – 25 között épült királyi katolikus gimnázium, a nagyobbrészt megszüntetett jezsuita vagyonából szerzett tanulmányi alapot. Az oktatás 1925-től kezdődött a Klébelsberg-iskolareform jóvoltából. A “humanisztikus gimnáziumban” görög és latin nyelvet tanítottak. Az intézmény a “Szent László nevet viselte”, bár csak 1947 – 48 között. A “Vasvári Pál” nevet csak az államosítás után, 1948-ban vette fel. A “régi szárny” megépülése után az iskola viszontagságosabb oktatási és nevelési körülményeknek volt a tanúja. 1951-ben építőipari technikummá “alakult át” a gimnázium, de e mellett működött itt néhány mezőgazdasági technikum is. 1955-től ismét a Vasvári Pál Gimnázium tanulói kaptak szerepet. 1956-ban pedig “kifutott” az utolsó építőipari technikumi osztály is.
Az iskola “utcai frontja” 1961 – 62 között épült és kapcsolódott a “régi szárnyhoz” lezárva azt. Az új épült részt három emeletesre tervezték, alagsorral, 551 m2 alapterületen. A gimnáziumot azonban az akkor alakuló tanárképző főiskola vette birtokba. A Vasvári gimnázium ekkor költözött át a Zrínyi gimnázium által elhagyott épületbe. A főiskola csak az évtized vége felé vonult ki fokozatosan, ahogyan megépültek a Sóstói úti épületei, átadva ezzel a “helyet” az új “lakóknak”, az 1969-ben alakult ÉVISZ-nek.
1973 őszén végre megépült az épületegyüttes utolsó része, “a tanműhely” is, melynek alapterülete 524 m2. Az épület korszerű laboratóriummal, ács- és kőműves műhellyel, raktárral, öltözőkkel és tanári szobával rendelkezik. Benne a tanulók kéthetente, átlagosan 4 órát gyakorlatoznak.
Az iskola udvara, ami igencsak szűk, egy nagyobb és egy kisebb foci és kosárlabdapályából áll. A területet – kicsinysége ellenére – mégis igen jól ki lehet használni. A régi és az új épületrész találkozásának védett sarka egy életet varázsol a helybe: itt (egy magunk építette) szökőkút áll, rózsalugassal és padokkal övezve azt.

Az új szakközépiskola
A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V.B. művelődési osztálya a 188/1968. Sz. M. M. utasítás alapján új középiskola alapításáról tett előterjesztést, mely jóváhagyta azt. Ennek értelmében “… a tanárképző által használt… a Vasvári Pál utcában visszaadásra kerülő épületben 6 tanterem kérésükre már rendelkezésükre áll. Az össztantermek száma 18. Ebben az épületben helyeznénk el az… engedélyezett szakközépiskolai osztályt és a Kossuth Lajos Szakközépiskola I – IV. osztályát. …az új szakközépiskola 1969. augusztus 1-jétől önálló intézményként működjön. Az iskola neve… Építőipari és Vízügyi szakközépiskola Nyíregyháza, a Vasvári Pál utcán. ” Így az iskola 1969. szeptember 1-jén megnyitotta kapuit. Az itt működő pedagógusok, szakoktatók és sokan mások számára a feladat adott volt: egy iskolát kellett teremteni, nevet és hírnevet kellett szerezni az iskolának a város, megye és az ország keleti régiójában. Az ÉVISZ (a mozaikszó az iskola nevéből ered: Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola) 1971-ben ünnepélyes keretek között felvette a Vásárhelyi Pál nevet. 1976-től pedig a legkiválóbb tanulókat és a kiemelkedő munkát végzett tanárokat évente Vásárhelyi-éremmel jutalmazták.

Képzések
A képzés magasépítő és vízügyi szakon indult, majd 1971-től 1988-ig mélyépítő ágazat is bekapcsolódott. Az 1970 – 72 között érettségi-képviselő vizsgát tett tanulók a “Kossuthos” osztályokból kerültek ki. Az itt kezdett tanulók első évfolyama 1973-ban végzett magasépítő és vízügyi szakon. 1971 – 75 között három gimnáziumi osztály is helyet kapott az iskola életében, mely a zsúfoltsága mellett színesítette azt. 1970-től 1986-ig levelező képzés indult, felnőtt hallgatók számára. 1985 – 87 között pedig technikusi képzés is folyt, érettségizett felnőtteknek, magasépítő és vízügyi szakon. Az 1985-ös új képzési rendszer indult, mely lehetővé teszi, hogy az érettségi vizsgát letett tanuk tovább maradva egy egyéves szakmai továbbképzés elvégzésével technikusi vizsgát tegyenek a különböző ágazatokon. A világbanki program keretében, 1993 – 94-es tanévben indult az első “világbanki” évfolyam, három osztállyal.